Gyakran Ismételt Kérdések (Gy.I.K.)

Miért Kolibri?

A kolibri jó, mert több pozitív asszociációra is lehetőséget ad, és persze magába foglalja a libri szót. De nem ezért. Még jóval az üzletnyitás előtt leselejtezett könyvtári polcok elemeit mosogattuk a feleségemmel, s a majdani üzlet nevéről beszélgettünk. Igazi fesztelen brainstorming volt, Kosztolányitól a vadabbnál vadabb címerállat-ötletekig. Egyszer csak nagyon komolyan azt mondta: - Lehetne Kolibri Antikvárium. - Ugyan miért? (magamban: mi ez a hülyeség?) - Hát... mert olyan vagy mint a kolibri. Látszólag nem csinálsz semmit, de közben nagyon szorgalmasan verdesel a szárnyaiddal... Jót röhögtem ezen, mert meghatározó emlékem egy telefonhívás: "Figyi, nézd már meg nekem a neten, úgyis ráérsz...", és alapélmény az erre való utalgatás barátoktól és ismeretlenektől egyaránt. Minél többször eszembe jutott a kolibri, annál inkább a magaménak éreztem, s amikor realitássá vált az üzletnyitás, már nem volt kérdés, hogy ezt a kissé furcsa jószágot választom - a baglyos antikváriumok hosszú sorába úgysem akartam beállni.

Antikvárium ott, ahol a madár se jár?

"Persze avval tisztában voltam, hogy nem kerültem üzletileg forgalmas utcába. Csakhogy az én árum nem igényelt olyan forgalmas helyeket, amilyen például a Rákóczi út volt. Én nem a helytől vártam az eredményt, hanem a tevékenységtől. A hely számomra másodrangú volt." - Így emlékezett Stemmer Ödön antikvárius az 1911-ben nyitott üzletére. (Stemmer: Egy antikvárius visszaemlékezései. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1985. 72. p.) A hasonlat annyiban sántít, hogy Stemmer "tudományos és művészeti antikváriuma" olyan kiemelkedő ritkaságokkal vonzotta vevőkörét, amelyekkel én nem büszkélkedhetek. A szemlélet azonban így is átemelhető: csinálj olyan üzletet, hogy érdemes legyen egy kicsit kerülni érte. Egyébként pedig 40.000 pécsihez van közelebb, mint bármelyik belvárosi bolt. :)

Vesznek is könyvet?

Az üzletnyitás utáni napokban bejött egy ember, és ezt mondta: "Jó napot kívánok. Ez egy teljes értékű antikvárium?" Egy kedves barátom szófordulatával élve: kiüresedett a tekintetem. Azért hamar kibújt a szög a zsákból, s megérkezett a magyarázat: "Vesznek is könyvet?" Igen, ahhoz, hogy el tudjak adni, időről-időre vennem is kell. Az ezzel kapcsolatos részletek itt olvashatók.

Felvesznek előjegyzést?

Természetesen igen, amennyiben konkrét kérésről van szó. Ez esetben küldjön a Kapcsolat menüpontnál található e-mail-címre üzenetet; írja meg a könyv szerzőjét és címét, ill. az egyéb igényeket (pl. a második, illusztrált kiadás; csak gyűjtői állapotú kötet; minden melléklettel; stb.). Általános előjegyzési igényekkel ("minden vadászati témájú könyv érdekel", "bármi Coelho-tól", "képzőművészeti könyvek", stb.) nincs módom foglalkozni, elkerülendő a meddő levelezgetést. Amennyiben olyan különleges könyvet jegyez elő, amelyet felbukkanása után nem tudok fixáron felkínálni, mindenképpen értesítem a vaterás aukció elindításakor, hogy ajánlatot tudjon tenni.

Mit keres a vaterás képeken a kalocsai mintás terítő?

Már nem emlékszem, hogy a kezdeti próbálkozások után mikor kezdtem el ezen a terítőn fényképezni. Sokféle visszajelzést kaptam ezzel kapcsolatban az elmúlt évek során: néhány törzsvevő örül, mert a terméklistákon rögtön látja, ha az egyik tételt én hirdetem, mások értetlenkednek, s akadt olyan is, aki kimondottan zavarónak tartotta ezt a megoldást. A terítőt nagymamám, Szabó Józsefné Bajnok Mária (1919-2015) készítette - szeretettel emlékezem rá minden alkalommal, amikor kézbe veszem a munkáját.

Megegyezhetünk Vaterán kívül? Megspórolhatja/elfelezhetnénk a jutalékot.

Nem vagyunk egyformák, megértem a Vaterával kapcsolatos esetleges ellenérzéseket, mégis kérem, hogy a Vaterán hirdetett dolgokat ott vásárolja meg, az online felület szabályainak betartásával.

...és ebből tényleg meg lehet élni?

A kérdés, amit tényleg minden második ember feltesz, és sosem tudom, hogy ez valamiféle csodálatnak a jele, vagy csak egy lúzernek néznek, hogy ilyen hülyeséggel foglalkozom. Á, igazából tudom, hogy az utóbbi... No, de a lényeg: igen, szerényen meg lehet élni belőle, bár a feleségem szerint azért jó, ha van a családban valaki, akinek fix jövedelme is van... :)